Az IgG4-asszociált betegség felismerése kiemelten fontos, hiszen a kórkép számos egyéb, részben sokkal agresszívabb, részben ártalmatlanabb be­tegség tüneteit utánozhatja. Kritikus jelentősége lehet annak, hogy a ke­zelőorvosban egyáltalán felmerül-e ez a differenciáldiagnosztikai opció. Ismeretlen eredetű pankreatitisz, szklerotizáló kolangitisz, kétoldali nyál­mirigy- vagy könnymirigy-megnagyobbodás, retroperitoneális fibrózis min­denképpen fel kell hogy vessék az IgG4-asszociált betegség lehetőségét.

Az IgA-nefropátia változatos klinikai képpel társuló primer glomeruláris betegség. Az esetek egy részében visszatérő hematúriával járó, jó prognó­zisú állapot, az esetek másik részében viszont végstádiumú vesebetegséget okoz. A közlemény a kórkép patogenezisét, diagnosztikáját és kezelési lehetőségeit ismerteti.

A szisztémás vaszkulitiszek kezelése nagy kihívás. Főként a generalizált, sú­lyos állapotok azonnali kezelése elengedhetetlen, ettől függ a beteg sorsa, a szervi károsodás és a túlélés. Ilyenkor alapvető az immunszuppresszió. A kezelés függ a betegségtípustól. A kortikoszteroidok csaknem mindig első választást képeznek. 

Két népesség alapú vizsgálat adatainak összevetése alapján a protonpumpagátló gyógyszerek használata a krónikus vesebetegség fokozott kockázatával jár.

JAMA Intern Med, 2016. január

A MEST szövettani pontrendszer javította az IgA-nefropátia prognózisának becslé­sét. Gyermekkori nefrózis szindrómában rituximabbal meghosszabbítható a reci dívamentes időszak. Lupusznefritiszben eddig nem sikerült igazolni az abatacept terápiás válaszarányt javító hatását. Sjögren szindrómában a glomerulonefritisz je­lentkezése időbeli összefüggést mutat a limfómák kialakulásával. 

A szisztémás lupus erythematosusban szenvedő betegek életminőségén nemcsak a nemrégiben kifejlesztett új gyógyszer, a belimumab alkalmazásával tudunk sokat javítani, hanem a kikristályosodott betegellátási alapelvek és célkitűzések követke­zetes betartásával is. Ilyen módon a szervkárosodások kialakulása és a mortalitás is csökkenthető. Akárcsak a reumatoid artritisz kezelésében, a cél – bár ezt nem min­dig érjük el – a betegség aktivitásának megszüntetése úgy, hogy nem alkalmazunk tartósan napi 7,5 mg prednizolonekvivalensnél nagyobb adagban glükokortikoidot. A betegségaktivitás rendszeres, átfogó felmérése elengedhetetlen a gyulladás hul­lámzásainak és az újabb figyelmeztető jeleknek a felismeréséhez.

A kóroktanilag heterogén glomerulonefritiszek definitív diagnózisa vesebiopsziával állítható fel. A primer és szekunder formák megkülönböztetésének nagy klinikai jelentősége van, mert a legtöbb szekunder glomerulonefritisz gyógyítható a kiváltó ok kezelésével. Az optimális kezelés kiindulópontja az adott beteg egyéni prognózisa. Optimális „szupportív” terápiával – a vérnyomás beállításával, a proteinúria csökkentésével, a dohányzás elhagyásával és étrendi előírások érvényesítésével – a vesefunkció romlása lassítható, esetleg megállítható.

Az NSAID-ok fő javallatai a gyulladásos és degeneratív ízületi betegségekben jelentkező fájdalmak, a sérülések utáni fájdalmas duzzanatok és gyulladások, a daganatos eredetű fájdalmak mérséklése, valamint a láz és az akut fájdalmak csillapítása. A coxibok indikációja jelenleg a gyulladásos és degeneratív ízületi betegségekben, valamint köszvényben jelentkezô fájdalmakra korlátozódik. Alkalmazásukat elsősorban a nemkívánatos gasztrointesztinális és kardiovaszkuláris hatásaik, a más gyógyszerekkel való kölcsönhatásaik korlátozzák. Ezekről ad aktuális áttekintést a cikk.

Egy 51 éves férfi beteg törzsének bőrén eritémás alapon elhelyezkedő szerózus hólyagok jelentek meg 3 hónappal a vesetranszplantáció után. A bőrelváltozásokat (1. és 2. ábra) hőemelkedés is kísérte. A következő 10 napban hasonló léziók jelentkeztek a nyakon, a felkaron, hátul deréktájon és a comb belső felszínén. A veseátültetésre végstádiumú vesebetegségbe torkolló intersticiális nefritisz miatt került sor. A donor a beteg édesapja volt; a műtét után immunszuppresszív terápiát indítottak.
A fizikális vizsgálat során egyéb eltérésre nem derült fény, másodlagos infekció jelei nem mutatkoztak. A teljes vérkép, a májenzimszintek és a szérum kreatininszintje normálisak voltak. A hólyagcsákból vett minta Tzanck-vizsgálata óriássejtek és akantolitikus sejtek jelenlétét igazolta.

Az Orvostovábbképző Szemle októberi számában három közleményt olvashatnak a nefrológia témakörében. Az első cikk témája a víz- és elektrolitháztartás zavarai, a második a genetikai eredetű vesebetegségek kutatásának új eredményeiről szól, a haramdik pedig a hosszú távú lítiumkezelés renális mellékhatásáival foglalkozik.